|
2026-07-07
Holop Attila HA2NA
![[ html: facebook https://www.facebook.com/radiozona.hu/posts/pfbid02hqMzhAv8RXecM69ZbH65oPyphUUAmnyr3zD1Mich1mQvQKBhAaNNDxh9kmu6KiUal ]](../_/html.gif) 
Sziasztok!
A hozzászólásokat olvasva az volt az érzésem, hogy sokan nagyon magabiztosan nyilatkoznak egy olyan témáról, amelynek a szabályozását valószínűleg még soha nem olvasták el.
Kezdjük az elején.
A PMR szabályait nem az NMHH találta ki egy péntek délután.
A rendszer alapjait a CEPT és az ECC dolgozta ki, ezeket ültette át a magyar jogrendbe az NMHH.
Pont ettől működik ugyanúgy egész Európában.
Ezért nem igazán életszerű az az elképzelés, hogy Magyarország majd egyszer csak úgy dönt, hogy felülírja az egész szabályozást, mert valakinek ez lenne a kényelmesebb.
A következő örökzöld kérdés, miért kell a rádióamatőrnek vizsgázni, ha a PMR-hez nem kell?
A válasz egyszerű.
A PMR azért engedélymentes, mert a készülék van korlátozva.
Fix antenna, meghatározott teljesítmény (ERP), meghatározott frekvenciák, módosítási tilalom.
A szabályozás abból indul ki, hogy bárki használhatja, ezért maga az eszköz sem engedi, hogy túl nagy kárt lehessen vele okozni.
Persze ez az elmélet.
A gyakorlatban pedig megjelennek a papagáj átjátszók, a módosított készülékek és minden más, ami papíron nem is létezhetne.
De hát ismerjük magunkat... néha mintha a szabályokat inkább ajánlásnak tekintenénk.
A rádióamatőr szolgálat teljesen másról szól.
A rádióamatőr nem azért vizsgázik, hogy megnehezítsék az életét, hanem éppen azért, hogy ne legyenek olyan korlátai, mint egy PMR-felhasználónak.
Építhet antennákat, készíthet vagy módosíthat berendezéseket, különböző rendszereket állíthat össze, kísérletezhet, és mindezt jogszerűen teheti, mert a vizsgával igazolta, hogy rendelkezik a szükséges műszaki és forgalmazási ismeretekkel.
Ilyenkor mindig elhangzik a jól ismert mondat: „Én nem akarok rádiót építeni, én csak beszélgetni szeretnék.”
És ezzel tényleg semmi gond nincs.
Csak akkor felmerül a kérdés: ha valaki kizárólag beszélgetni szeretne, akkor miért akar mindenáron rádióamatőr lenni?
Erre találták ki a PMR-t és a CB-t.
A rádióamatőr szolgálat ennél jóval többről szól.
Aki csak kommunikálni szeretne, annak erre ma is kiváló lehetőségei vannak.
Olvastam a hozzászólásokban azt is, hogy milyen „iszonyúan nehéz” a rádióamatőr vizsga.
Mivel közvetlenül érintett vagyok a témában, elég jó rálátásom van arra, hogy valójában mi történik a vizsgákon.
A vizsgakérdések egyáltalán nem ördögtől valók.
Az a kijelentés pedig, hogy ehhez mérnöki diploma vagy valamilyen zseniális műszaki tudás kell, egyszerűen nem igaz.
A számítási feladatok általános iskolai szintűek.
Olyan alapműveletekről beszélünk, amelyekhez még számológépre sincs szükség.
Persze aki életében először találkozik műszaki ismeretekkel, annak ez elsőre nehéznek tűnhet.
Ez teljesen természetes. De egy kis szorgalommal és felkészüléssel a minimálisan szükséges pontszám gond nélkül megszerezhető.
Ami viszont érdekes, hogy erről valahogy mindig elfelejtenek beszélni.
Nem a műszaki rész szedi a legtöbb áldozatot.
A vizsgázók jelentős része a forgalmazási ismeretekből bukik meg.
Igen, abból a részből, amit egyszerűen meg kell tanulni.
Nincs benne differenciálegyenlet, nincs Fourier-transzformáció, nincs kvantumfizika.
El kell olvasni, meg kell tanulni, és a vizsgán vissza kell adni.
Mégis sokan itt véreznek el.
Az évek során nagyjából két vizsgázótípust lehet megkülönböztetni.
Az elsőt valóban érdekli a rádióamatőrködés.
Tanul, készül, kérdez, utánanéz. Lehet, hogy elsőre nem sikerül, de újra nekifut, és végül megszerzi a hívójelét.
A másik úgy érkezik, hogy ő már tud PTT gombot nyomni, ezért szerinte a hívójel alanyi jogon jár.
Aztán amikor kiderül, hogy a rádióamatőr engedélyhez ennél egy kicsivel több is kell, hirtelen maga a vizsga lesz a hibás.
Pedig a vizsga nem teljesíthetetlen.
Egyszerűen csak fel kell rá készülni.
És végül egy gondolat.
Sokan szeretnék megkapni a rádióamatőr szolgálat minden előnyét, miközben a hozzá tartozó tanulást, vizsgát és felelősséget már nem kérik.
Ez nagyjából olyan, mintha valaki azt mondaná, „Autót szeretnék vezetni, de a KRESZ-t nem akarom megtanulni, mert én csak kormányozni szeretnék.”
Ugye így már mindenki érzi, mennyire abszurd ez a gondolat.
A rádióamatőr vizsga nem büntetés, nem szívatás és nem egy belépő a kiváltságosok klubjába.
Egyszerűen annak az igazolása, hogy aki nagyobb szabadságot kap a rádióspektrum használatában, az rendelkezik az ehhez szükséges minimális tudással és felelősségtudattal.
Ez nem kiváltság.
Ez a rádióamatőr szolgálat alapja.
| 