Távíró tanulás - Hogyan tanuljuk a távírójeleket? - 1972.

Kertész Béla HA5FN, Virányi Miklós HA5BD:
Az adás- és vételtechnika alapjai;
16. fejezet: Hogyan tanuljuk a távírójeleket?;
MHSZ Rádióamatőrök Könyvtára
Zrínyi Katonai Kiadó, 3. kiadás, 1972.
könyv alapján.

Az első rádió-adókészülékkel még nem lehetett hangokat továbbítani, csak folyamatos vagy megszakított hullám alakú rezgéseket. A "drótnélkülit", a rádiót Marconi és Popov a { 1901-es } századforduló előtti években indították világhódító útjára. A vezetékes híradásnak ekkor már komoly történelme volt. Samuel Morse 1838-ban mutatta be távíróját - vezetékkel. Nem volt probléma a kialakult morzerendszerű táviratozást "drót nélkül" alkalmazni, azaz Marconi és Popov rádióadójával morzekódokat sugározni. A rádió-összeköttetéseknek ezt a formáját ma { 1972-ben } is széleskörűen használják, annak ellenére, hogy a modern készülékek sokszorosan felülmúlják az egyszerű távíró nyújtotta lehetőségeket. Egyszerűségénél fogva azonban elképzelhető, hogy a távíró még sokáig fennmarad, mégpedig nemcsak az amatőr forgalomban, hanem más rádiószolgálatoknál is.

Ahhoz, hogy valaki távíró-üzemmódban tudjon összeköttetést létesíteni, először a távírókódokat kell megtanulnia.

A morzerendszerű táviratozás hosszú fejlődés eredménye. Már az ókorban használtak hang- és fényjelzéseket hírtovábbításra. Ez tekinthető a mai távíró ősének. A villamosság jelenségeinek tanulmányozása adta az ötletet Morsénak, hogy a villamos jeleket vezetéken továbbítsa nagy távolságra, ahol újra érzékelhető jelzésekké alakíthatók vissza. A távírókódok kialakításánál Morse figyelembe vette az egyes betűk { karakterek } statisztikus természetét, vagyis a betűk ismétlődését { gyakoriságát } a { angol } nyelvben. Ennek megfelelően a legegyszerűbb, legrövidebb kódokkal ábrázolta a leggyakrabban előforduló betűket, a ritkábban előfordulókat pedig hosszabb jelekkel. Így adódtak a távírókódok a "ti", a "tá" és a szünetek kombinációjaként.

V. táblázat

VI. táblázat

Távírókódok

{ Eltérő: }

A távírókódok megtanulásának módszere

A tapasztalat megmutatta, hogy a távírókódokat egyedül nem lehet eredményesen megtanulni. Sokkal célravezetőbb, ha egyszerre többen, csoportosan tanuljátok. Az úttörőházakban és az ifjúsági rádióklubokban minden évben indítanak rádióamatőr forgalmi, rádióamatőr adó-vevő kezelői tanfolyamokat. Ezeken a tanfolyamokon a távírókódok adásvételét is megtanítják úgy, ahogy arra a rádióamatőrnek szüksége van. A tanfolyamvezető általában engedélyes rádióamatőr, tehát minden problémátokra, kérdésetekre tud válaszolni. Érdemes ilyen tanfolyamra jelentkezni, mert az elvégzését bizonyító eredményes vizsga amatőr adóállomások kezelésére jogosít. Onnan pedig már nincs is messze az egyéni rádióengedély.

Az úttörőházakban és a rádióklubokban hanglemezekről és távírókód-gyakorló berendezésekkel tanítják a távírózást. Ezek a kis készülékek a billentyű lenyomásakor búgó hangot adnak. A billentyűvel szabályos távírókódokat lehet formálni { és szabálytalanokat is :-) }. A vétel hallás alapján történik. A leadott kódokat betűkkel ( nagybetűkkel ) közvetlenül írd le. Egy foglalkozásra a megtanulandó kódokat úgy csoportosítják, hogy egy csoportban a hasonló hangzásúak szerepeljenek. Az egymást követő foglalkozásokon a könnyebb kódoktól a nehezebbek felé haladnak. Természetesen a csoportos tanulás nem zárja ki az egyéni gyakorlás szükségességét. Nagyon is kell a foglalkozásokon kívüli, otthoni gyakorlás, mert a megtanult, de még nem begyakorolt kódokat egyik foglalkozástól a másikig könnyen el lehet felejteni.

A tanulást általában a vétellel kezdd. Az adási alapgyakorlatokra csak akkor lehet rátérned, amikor a vételben már bizonyos ismeretekre tettél szert, amikor már 10..12 karakter vételét már jól tudod. Ettől kezdve az adással és a vétellel egyformán kell foglalkoznod.

Főbb irányelvek a vételhez

Rendkívül fontos, hogy a foglalkozások elején adott betűismereteket alaposan vedd át. Gyakorlatban jól bevált módszer, ha az oktató adásával egyidejűleg a tanfolyam hallgatói a betűket hangosan visszaolvassák. A Q, Y és X betűk kivételével - a könnyebb érthetőség és megkülönböztethetőség céljából - minden betűt egy-egy keresztnévvel betűzz ( pl. A = Antal, B = Béla ... stb. )

A következő gyakorlatra csak akkor szabad rátérned, ha az előző gyakorlatok már kifogástalanul mennek. Jónak mondható az a vétel, ahol a hibásan vett karakterek száma az összesen vett karakterek egy százalékét nem haladja meg.

A rendes, olvasható írásra már a kezdet kezdetén ügyelned kell. A szöveget folyamatos folyóírással vagy nyomtatott betűkkel írd. ( A csoportok egymás mellé és nem egymás alá írandók. ) Betűkihagyás esetén, a hiányzó betű helyét hagyd üresen. Különösen az első időben figyelj a szószünetekre.

A hibásan vett betűt ne írd át, hanem áthúzva, a jó betűt írd föléje.

Vétel közben az írás sebessége folyamatos legyen. A betűket, jeleket csak elhangzásuk után írd le. Jó módszer az, ha egy-két betűt fejben tartasz, és az adástól kissé lemaradva írod a szöveget. Ez a módszer a vételkészséget fejleszti, megakadályozza a kapkodó írást, és később könnyebbé teszi az ütememelést.

Néhány tanács a morzekódadás tanulásához

A morzekódok adásvételének tanulásához elengedhetetlen feltétel a megfelelő, lehetőleg nem túl könnyű morzebillentyű. Célszerű, ha a billentyű érintkezőinek távolságát, valamint a rugózás keménységét folyamatosan szabályozni tudod. Így mindenki a "kezéhez" tudja állítani a morzekulcsot. A billentyű érintkezői egymástól a legkedvezőbb esetben 0.2 .. 0.5 mm-re vannak. Távírókódok adásához legfontosabb a billentyű helyes kezelését elsajátítanod. Ha nem fogod meg rendesen a billentyűt, akkor magasabb ütemnél, gyorsabb adásnál rossz, hibás kódokat adhatsz, adásod teljesen érthetetlen, vehetetlen lesz. Igen, a billentyűt meg kell fognod, nem pedig nyomogatnod egy ujjal, mint a kapucsengőt, vagy ütögetned, mint a dobot. Jó billentyűfogásnál arányos, szép adási stílust alakíthatsz ki. Jól fogod a billentyűt akkor, ha a mutatóujjad ráhelyezed a gombjára, hüvelykujjaddal oldalról fogod meg a gombot, míg a középső ujjad a másik oldalról támasztja azt. Mutatóujjaddal nyomd le a billentyűt, hüvelykujjad segít a visszanyomó rugónak visszahúzni a billentyű karját. Középső ujjad mintegy biztosítja a másik két ujjadat, hogy ne csússzanak le a billentyű gombjáról.

A gyakorláshoz szükséges még egy hanggenerátor, amely a legegyszerűbben tranzisztoros megoldású is lehet. A hangmagasságot a fül számára legkellemesebb értékre, vagyis kb. 700 .. 800 Hz-re állítsd. Ilyenkor a jelek tisztán és zavarmentesen hallhatók.

Az adás gyakorlását ne betűadással, hanem az előkészítő gyakorlatokkal kezdd. Adási alapgyakorlatok:

Lényeges a határozott csuklómozgás. Adás közben sem az alsó-, sem a felsőkarod megfeszítened nem szabad. Az alapgyakorlatok után térhetsz át a betűk adására. Először a betűket gyakorold, és csak később térj át csoportok adására.

A leggyakorlottabb távírásszal is előfordul, hogy adás közben hibát ejt. A hibát ki kell javítani. Ennek szabályos módja a hibakódadás. A hibakód egymás után adott 8 pont { }. A hibakód adását követően az utolsó jól továbbított csoportot megismételve kell folytatnod az adást.

Az adás sebességének mérése

A morzekódok továbbítási sebességének mérésére nemzetközileg megállapított mértékegységet használnak. A nemzetközi mértékegységek ( WPM, PARIS ) az elemi jelhosszúságon alapulnak, ami megfelel az E betű morzekódjának.

1 WPM: 24 pont ( E betű ) folyamatos továbbításának időtartama. Ez egyenlő 47 elemi jel időtartamával, ami az angol ábécé betűiből arányosan válogatott 5 betűs csoport időtartama. Ily módon 10 WPM 50 betű/perc ütemet, 20 WPM 100 betű/perc ütemet jelent.

A PARIS szóval történő sebességmérés hasonló a WPM-mel történő sebességméréshez. Itt a 24 pont helyett a PARIS szó időtartamával mérnek, ami csak 43 elemi jelnek felel meg.

Egy kis számolással bármilyen szöveget - akár WPM-mel, akár PARIS-zsal - lemérhetsz a VII. táblázat alapján, amelyben az ábécé betűit az elemi jelekben mért morze-jelhosszúságuk szerint csoportosítottam.

VII. táblázat

Jó közelítésnek elfogadható a percenkénti 20 csoportos sebességgel történő adás 100-as ütemnek. Számjegyek adása esetén percenként 20 csoport 160-as ütemet jelent. Kézi adásnál ezek az értékek csak akkor érvényesek, ha a jelek arányossága mellett a jel- és csoportszünetek is szabályos hosszúságúak.

Gyakorló jelcsoportok távírókódok tanulásához

Ismétlő gyakorlatok

Számjegy gyakorlatok

Ismétlő számjegy gyakorlatok

Experiment is the sole judge of scientific “truth”. A (természet)tudományos igazság kizárólagos kritériuma a kísérlet.
Feynman Richard