![[ html: http://www.raibc.freeserve.co.uk/ http://www.raibc.freeserve.co.uk/ ]](../_/html.gif)
© Arató András HA5BDU
Ebben a cikkben arról szeretnék írni, hogy milyen hasonlóságokat és különbségeket fedeztem fel magamnak a morze és a beszéd érthetőségének mechanizmusában, illetve bizonyos sérülések hogyan hatnak a megértés folyamatában, annak mérésében. Leírok majd olyan megállapításokat, melyek szerintem a megfogalmazás által bizonyítottak is lesznek, illetve felállítok olyan hipotéziseket, melyeket nem fogok tudni bizonyítani. Nem szeretnék olyan kérdésekkel foglalkozni, hogy a morze nyelvre, mint kommunikációs eszközre szükség van-e. Azzal még kevésbé, hogy az rádiózás vizsgarendszerében van-e létjogosultsága a morzevételi tesztnek. Azt, hogy tetszik-e nekem a morze, már most, az elején leszögezem: igen. Hogy miért, annak egy kicsit szokatlan magyarázatát is fogom adni.
A morze felfogható úgy is, mint egy nagyon különleges fonetikával rendelkező nyelv. A beszéddel szemben, melyben a hang magasságának, energiájának vagy azok hiányának és a hangzás hosszának együttesen van szerepe, a morze egy teljesen marginális eset. Ha eltekintünk a morzénál a hangolási különbségektől, az adóberendezés billentyűzéséből fakadó különleges hangzásoktól és a fading jelenségétől, akkor a morzejelek "fonetikáját" csak a ritmus jellemzi. Nem számít a hang magassága és energiája.
Miért jó, hogy a morze fonetikájáról beszélünk? Azért, mert ha olyan szélsőséges esetet kapunk, mint azt az előbb definiáltuk, nagyban egyszerűsödhetnek a mérési rendszerek. Két olyan zavaró összetevő, mint az energia és a frekvencia, kiküszöbölhetőek. Azért is jó hangtanilag vizsgálni a morzenyelvet, mert annak megértési folyamatait jól összevethetjük a beszédnyelv megértésének menetével. Beszélni kisgyermekként tanulunk meg. A morzenyelvet annak fonetikájával együtt már tudatosan tudjuk vizsgálni tanulásunk alatt. Ezt tettem én és ennek élményeit szeretném megosztani a tisztelt olvasóval. Idegen nyelvet persze tanulhatunk felnőtt fejjel és hasonló vizsgálódást végezhetünk magunkon közben, de olyan alapvető fonetikai tanulási folyamatokat egy idegen nyelv általában nem követel meg, mint a morze.
A legfontosabb különbség a morzenyelv és a beszédnyelv fonetikája között, hogy a morze nem redundáns. Ha egy 60 betű/perc { 10 baud } sebességű adásból kimarad 100 ms-nyi idő, akkor egy L betű jeleiből ( ) akkora darab vész el, ami a betű felismerését lehetetlenné teszi. Ha olyan lassan beszélünk, ami a 60 betű/percnek felel meg ( kb. a normálnál tízszer lassúbban ), akkor egy 100 ms-os kimaradást még fonetikai szinten is korrigálni tudunk az emberi beszéd értésében. Ennek az az oka, hogy az emberi beszéd több összetevőjű, és a szomszédos fonetikai egységek, a fonémák hatnak egymásra, tehát hordoznak információt a szomszédos fonémákból is. Ezért is könnyebb a beszédet fonetikai szinten megérteni.
Valóban könnyebb? Persze csak akkor, ha képesek vagyunk az idő-, frekvencia- és energia-összetevőket egyszerre felfogni. Vannak olyan emberek, akik erre nem képesek. Meg kell tanulni ezeket az összetevőket egyszerre felfogni. Még ha külön-külön képesek is vagyunk a ritmusbeli, energiabeli és frekvenciabeli különbségeket érzékelni, ezeknek az egyidejű felfogását is meg kell tanulnunk!
Eddig a morze fonetikájának különbségéről volt szó. Lássuk, hogy mi a hasonlóság a beszéd és a morze értésének folyamatában. Ha egy kisgyermek nem is ért meg egy számára ismeretlen szót, felfogja annak fonetikai elemeit. Ha már megtanulja az élet helyzeteiből az egyes fonetikai sorozatok értelmét, akkor azt tárolja a "szótárában". Ez a két szint a fonetikai és a lexikális [1]. A morzenyelvben ugyanez a két szint megtalálható. Ha már egy betűsorozatot gyakran hallunk adott helyzetekben ( pl. RST, QTH, TNX stb. ), akkor annak teljes szóképe rögződik a memóriánkban, bővül vele a lexikonunk.
A fonetikai szinten történő megértésben a az egyes morzejeleket a hosszú idejű memóriánkból azonosítjuk, de magukat a jeleket rövidmemóriánban tároljuk addig, amíg nem állnak össze szavakká, kifejezésekké. A szavakat és kifejezéseket a hosszú idejű memóriánkból keressük ki. Ebben a morze és a beszéd megértése teljesen azonos. A felismert fonetikai elemeket a rövidmemóriánk tárolja, míg a lexikális elemeket a hosszú. A beszéd fonetikai szintű redundanciája segíti a rövidmemóriánk zavarait kiegyenlíteni. A morze esetében nehezebb dolgunk van a fonetikai szintű redundancia hiánya miatt.
Vizsgáljuk meg a rövid idejű memória szerepét a fonetikai szintű értésben! A morzejeleket nem azonos idő alatt dekódoljuk. Van, amelyiket hamarabb, van amelyiket később ismerjük fel. Van, hogy ugyanazt a jelet egyszer gyorsabban, máskor lassabban fogjuk fel. ( A beszéd hangtani elemeivel a beszéd tanulása folyamán valószínűleg hasonlóan vagyunk, de erre melyikünk emlékszik felnőtt fejjel? )
A morzeadás adott változatlan tempóban érkezik, nekünk meg ezalatt az egyik betű előbb, a másik később azonosul. A rövidmemóriánk segítségével ezeket a felismerési egyenetlenségeket lehet kiátlagolni. Ha fejben tartjuk a fel nem ismert jelet, akkor azt az időt, amit annak azonosításával töltünk, behozhatjuk azoknál a jeleknél, melyeket az átlagos szintünknél hamarabb ismerünk fel. Ehhez persze egyidőben kell a rövid idejű tárolást és a jelek azonosítását megvalósítani. Vannak olyanok, akiknek ez könnyebben, vannak, akiknek ez nehezebben megy.
Megvizsgálták a morzejelek felismerési sebességét a tanulási idő függvényében [2]. A vízszintes tengelyre a tanulási időt vették fel hetekben, míg a függőlegesre a felismerési sebességet. Azt tapasztalták, hogy a felismerési sebesség növekszik a tanulás előrehaladtával, de csak egy ideig. Utána egy lapos szakasz jön. Ez idő alatt rögzítődnek a fonetikai sorok a lexikális szinten a hosszú idejű memóriában. Több lapos szakasz is előfordulhat, mely a szavaknak, illetve a hosszabb kifejezéseknek felel meg. Lexikális szinten gyorsabb a hosszabb jelsorozatok felismerési sebessége. Vannak viszont olyanok, akiknél ez a szókészleti szint jelent problémát. A beszédértési és írási zavarok okait a fonetikai és a lexikális szintű, illetve a hosszú- és a rövidmemóriák zavaraiban kell keresnünk [3].
A morzedekódolási sebesség mérésére léteznek pontos mérési módszerek. A sebességet szó/perc vagy betű/perc egységben mérik. Egy szó 5 betűből áll. Sok rádióamatőr- vizsgáztatási esetben és persze a morzevételi versenyekben az 5 betűs szavakat véletlenszerűen állítják elő. Ebben az esetben kizárják a karaktersorozatok szókészleti szinten történő felismerési lehetőségét.
Az Egyesült Államok vizsgáztatási rendszere más. Szabványos összeköttetéseket generálnak és utána tesztlapokat kell kitölteni. Ilyen jellegű kérdésekre kell válaszolni: mi volt az ellenállomás hívójele, mi a foglalkozása, hány éves, mióta van engedélye, stb. Ha nem sikerül a megfelelő számú kérdésre helyesen válaszolni, akkor megnézik a vizsgázó feljegyzéseit. Ha legalább 1 percig jó karaktersorozatot vett az illető, akkor a vizsgáját sikeresnek tekintik. Ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy ha valaki a rövidmemóriáját nem képes olyan jól használni és nem tudja a megfelelő tempóban venni a morzejeleket, hagyatkozhasson a hosszúmemóriájára, illetve a lexikális szintű morzenyelvi értésre. Persze fonetikai szintű értési mechanizmusával is eleget tehet a vizsgázó a követelményeknek. Ez a módszer figyelembe veszi az emberek különbözőségeit, fogyatékosságait. Magyarországon is szokták mind a két módszert alkalmazni, csak ritkábban.
A különböző sérült emberek morzeértésében különböző nehézségek jelentkezhetnek. A már korábban idézett cikk is [2] siketen történő morzenyelvi értést vizsgál. Összevetették a hang alapján való felismerést a vibráció, illetve fel-le mozgás alapján történő morzetanulási folyamatokkal. A lapos szakaszokat tartalmazó tanulási görbék mindhárom esetben megtalálhatók voltak.
Európában is felkarolják a sérült emberek bekapcsolását a rádióamatőrmozgalomba. Említést érdemel a holland Tobbe-Klaase Bos PA3ADR I.P.H.A ( Information Programme for Handicapped Radio Amateurs ) [4] nevű programja, valamint az 1954-ben alapított angliai R.A.I.B.C. ( Radio Amateur Invalid and Blind Club ) [5]. A KFKI-ban működő első magyar internetes kapuállomás létrejöttének fontos eleme volt a sérült rádióamatőrök támogatása [6].
Vak emberek morze- vizsgáztatásának egyik módszere, hogy hallás után kell szóban megmondani a morzejel betűmegfelelőjét. Az egyik nyelvi fonetikáról a másik nyelvi fonetikára kell váltani a hallás-értés-beszédképzés útvonalon. Ez a módszer azért nehéz gyors morzeadási sebesség mellett, mert a kimondott hang hallási szinten is zavarja a morzejelek értését, az agy halló- és beszédértő központjait duplán terheli. A másik módszer, hogy a számítógéppel generált morzejeleket a gép billentyűzetén kell azonosítani. Azok a vak emberek, akik már gyermekkorukban sem láttak, az iskolában megtanultak tíz ujjal gépelni, így gyorsan tudják a morzejeleket venni és jegyzetelni. A billentyű lenyomásával történő azonosítás sok más esetben is előnyös. Jóval egyszerűbb ujjmozgásra van szükség a gépeléshez, mint a hagyományos, papírra történő írásos rögzítéshez. Mindkét utóbbi esetre az a jellemző, hogy az agy hallóközpontja mellett egy másik, a látóközpont dolgozik párhuzamosan. Hagyományos írás esetén viszont egy bonyolultabb izomkoordináció is bekapcsolódik a mérési folyamatba. Sokaknak pont ez okoz problémát.
A morzeértési sebesség mérése kapcsán is megvonhatjuk a párhuzamot az idegen nyelvek közötti fordítás és a morzenyelvről való fordítás között. Aki beszél idegen nyelven, az tudja, hogy sokkal könnyebb az adott szituációt kötni az idegen nyelv lexikai, fonetikai soraihoz, mint előbb az anyanyelvünkön megfogalmazni a szituációt, majd lefordítani az idegen nyelvre. A morzéval is hasonló a helyzet. Ha csak a korlátozott szókincsű, rövidítésekből álló nyelvet használjuk a rádiós összeköttetések alkalmával, akkor jóval nagyobb beszélgetési sebességet tudunk elérni a partnerünkkel. Nemcsak azért, mert a szavak értésekor a lexikai szintünkre támaszkodhatunk, ami ellentétben a morze fonetikai szintjével már redundanciát is tartalmaz, hanem azért is, mert az adott körülményekhez igazodnak a billentyűt mozgató ujjunk izommozgásai. Ha ki is kellene mondanunk, hogy mit hallottunk, sokkal lassabban menne, hasonlóan a két nyelv közötti szinkrontolmácsoláshoz.
Minden gyermek szívesen tanul verseket, mondókákat. Azokban egymáshoz hasonló hangtani sorozatok szerepelnek apró eltérésekkel. A morzenyelvben is vannak ilyen szép sorozatok. Talán a legismertebb a teljesen szimmetrikus 73 ( ). Ezt nagyon könnyű megjegyezni. Vannak olyan sorozatok, amelyek valószínűleg éppen az ismétlődések miatt alakultak ki.
A következőben az ismétlődés kis eltéréssel esete fedezhető fel: FER ( ).
A FOR ( ) nem olyan szép sorozat, mint a FER. Mivel mással lehetne indokolható a FER rövidítés kialakulása?
A természetben a fák gallyai, az érrendszerünk erei, az idegrendszerünk idegszálai kis szimmetriával, apró eltérésekkel, ismétlődésekkel alkotnak nagy rendszert ( ld. fraktálok ). Feltehetjük, hogy a kis változással ismétlődő és szimmetrikus hangtani jelsorozatokat könnyebben, kisebb energiával vagyunk képesek megjegyezni, mint más, nem ilyen szép sorozatokat.
{ RTÉK 2000-218 }
Experiment is the sole judge of scientific “truth”.
A (természet)tudományos igazság kizárólagos kritériuma a kísérlet.
Feynman Richard